2013. december 24., kedd

Zsófi és Dávid

Zsófi és Dávid avagy Évi, de jó hogy látlak!



Évivel hosszú évekre nyúlik vissza a kapcsolatunk. Együtt koptattuk az iskola padjait, cserélgettük a kidolgozott tételeket és izgultunk, hogy a vizsgáink sikerülnek-e. 
...olyan, mintha tegnap lett volna...

A családod visszatérő motívum az életemben, valahogy a szálak mindig összefutnak és ennek biztosan oka van!
Évről évre mindig van valami, amiért közössé válik néhány óra, néhány nap. Nem köthető kizárólag a főiskolához, sem a fotózáshoz, de így van, és ennek nagyon örülök! 
Része lehetek életetek egy-egy pillanatának, látom a gyerekeidet felnőni, ismerem a tesód mosolyát, és tudom mit jelent Édesanya, Édesapa.

Nagyon örültem a színes ceruzáknak! Látod, ha az ember komolyan veszi és ír a Jézuskának...:)
Köszönöm neked is és Edinek is, boldoggá tettetek vele!
Vettem hozzá tolltartót is. :)
Amikor majd használom vagy hegyezem őket, mindig eszembe fogtok jutni. 

Hadd fejezzem be ezt a bejegyzést Kosztolányi soraival: 


Mostan színes tintákról álmodom


Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.