Nem is tudom, melyik arcotokat imádom a legjobban: a csodálkozósat, a durcásat, a nevetőset vagy a különbenazénkosaramalegszebb arckifejezést. Ugye, hogy nehéz a döntés?

Apunak szülinapja van. Talán a legjobb ajándékok egyike, ha egy nagyítás kerül a falra. Így mindennap ott leszünk vele: a gyerekei és az unokák.
Apu könnyei pedig bizonyosság nekünk: mi vagyunk a legfontosabbak!
Örülök, hogy itt voltatok!

Szabunk, varrunk, blogolunk...:)

Ma picit megtöröm a szokásokat: nem babákról fogok tudósítani, ugyanis szabadságon vagyunk és a pihenésé a főszerep. 
A terv ez volt: semmi fotó csak nézelődés, pihengetés tesóméknál  itt Bad Zwischenahn-ban... de ahogy telik az idő, a tenni akarás nem hagy bennünket nyugodni. Tegnap felkerekedtünk és beszerző körútra mentünk Oldenburgba. Azt hiszem egy üzlet sem maradt ki...
Szóval tesóm asztalán most itt várakoznak a szalagok szépen sorban az asztalon, hogy masni vagy fejdísz legyen belőlük.
Sorakoznak a virágok is, készülődnek, hiszen lassan ők is szalagra kerülnek  és várakozásuk gyümölcseként nemsokára egy kislány hajában díszeleghetnek majd.

Én legalább annyira várom, mint ők! :)

Bellus, boldog féléves szülinapot:)

Bellus csupa mosoly kislány, gyönyörű szemekkel. Amikor először találkoztunk, talán kéthetes volt. Halkan közlekedtünk a stúdióban, hátha sikerül álomba ringatni. (Persze Álom manó csak egy pillalantra rabolta el...)
Azóta már többször is "összefutottunk", hogy teljes legyen az album. :)
Minden találkozásunkkor egy új Bellust látok. Részese lehetek pici élete változásának, látom, ahogy egyre ügyesebb, látom az első fordulásokat, ahogy a tekintete elárulja: már sok mindent tudok a világról...
Köszönöm Adri, hogy ismét találkozhattunk!

Ő a legjobb barátom!

Szeretem a kutyás képeket. Mindegyiket, de amikor a legkisebbekkel szerepelnek-no azok a kedvencek.
A bizalom, amit a picik éreznek a kutyusok iránt, azt hiszem leírhatatlan. Milyenek is négylábú barátaink? Láttam már homokozóban végighúzottat, labdázót, fűben dögönyözöttet, füle rágottat ..de mind-mind ugyanazzal a szeretettel tűrte a megpróbáltatásokat. S mindezt miért? A legjobb barátja szeretetéért, az ölelésért, egy jó szóért.
Ha a szemébe nézel, Te is láthatod a büszkeséget, hiszen a kis Ármin szereteténél nincs fontosabb kerek e világon.

Ui: talán a közösen elfogyasztott uzsonna vetekszik az első helyért...:)